AZ APOSTOLI HITVALLÁS
 

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott
Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt,
megfeszítették, meghalt és eltemették.

Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe,
ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben.

Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát,
a test feltámadását és az örök életet.

Ámen.

A NICEA-KONSTANTINÁPOLYI HITVALLÁS
 

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától

született az idő kezdete előtt.
 

Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.

Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett.

Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállt a mennyből.

Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett.

Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették.

Harmadnapra feltámadt az Írások szerint, felment a mennybe, ott ül az Atyának

jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz

vége.
 

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól
származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút;

Ő szólt a próféták szavával.

Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat.

Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.

Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet.
 

Ámen.

EGYETEMES PÜNKÖSDI HITVALLÁS

Hisszük, hogy a Biblia Istentől ihletett; Isten egyedüli, csalhatatlan és hiteles Igéje.

Hisszük, hogy egy Isten van, aki örökké létezik három személyben: az Atyában, a
Fiúban, és a Szentlélekben.

Hiszünk Jézus Krisztus istenségében, szűztől való születésében, bűntelen életében,
csodatételeiben; mások helyett történet váltsághalálában, amellyel vére által
engesztelést szerzett az emberek bűneire; hiszünk testben való feltámadásában,
mennybemenetelében; hisszük, hogy most az Atya jobbján van, ahonnan visszajön
hatalommal és dicsőséggel.

Hiszünk a bűnös, elveszett emberek újjászületésének abszolút fontosságában, amelyet
Jézus Krisztusba vetett hitünk által a Szentlélek végez.

Hiszünk a vízkeresztségben, melyet az újjászületett személy hitvallása alapján - a
Szentírás szerint - alámerítéssel végzünk.

Hiszünk a Szentlélek-keresztségben, melynek bizonyítéka a nyelveken szólás,
ahogyan a Lélek adja az Apostolok Cselekedetei 2:4 szerint, valamint hiszünk a lelki
és a szolgálati ajándékok működésében.

Hiszünk a Szentlélek szolgálatában, aki képessé teszi a hívő embert arra, hogy
istenfélő életet éljen.

Hiszünk az igazak, és a bűnösök feltámadásában. Hisszük, hogy a megváltottak az
örök életre, a kegyelmet visszautasítók pedig az ítéletre támadnak fel.

Hiszünk Jézus Krisztus egyházában és a hívők egységében.

Hisszük, hogy a keresztény hitet az élet mindennapi gyakorlatában alkalmazni kell.
(A 16. Pünkösdi világkonferencián, Oslóban, 1992 szeptemberében elfogadott egyetemes

pünkösdi hitvallás.)

1. A SZENTÍRÁS
 

Hisszük, hogy a Szentírás 66 könyve (39 ószövetségi és 27 újszövetségi könyv) Isten kinyilatkoztatott igéje. Ő ihlette szent embereit, akik elmondták, leírták és továbbadták azt. A Szentírás Isten üdvözítő akaratának tévedhetetlen kinyilatkoztatása, történelmi cselekedeteinek megbízható forrása. Isten örökérvényű igazságait tartalmazza. Belőle ismerhetjük meg Istent és az örök életre vezető utat. A teljes Írás hitünk alapja, életünk szabályozója, legfőbb tanácsadónk. Ez az egyetlen kizárólagos tekintély, amellyel a tanításokat, a hagyományokat és a gyakorlatot megvizsgálhatjuk.
 

2. A SZENTHÁROMSÁG
 

Hisszük, hogy van egy élő, örökkévaló Isten. Az egy Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek, e három ugyanazon lényegű, szétválaszthatatlan, egyenlő méltóságú személy tökéletes egysége. Valljuk, hogy Isten örökké élő, végtelen, mindenható, mindentudó, mindenek fölött való, mindenütt jelenvaló, személyes szellemi lény. Tökéletes lénye meghaladja emberi felfogóképességünket. Egyedül méltó imádatunkra, feltétlen szeretetünkre és engedelmességünkre.
 

2.1. AZ ATYA
 

Hisszük, hogy az Atya forrása, oka és célja minden létezőnek, ő teremtett mindeneket. Fenntartja és kormányozza a világmindenséget. Igaz és szent, irgalmas és könyörületes, jóságos és gondviselő, imameghallgató. Ő a szeretet. Mindenható, mindenütt jelenvaló, mindentudó és bölcs.
 

2.2. A FIÚ
 

Hisszük, hogy a láthatatlan Isten képe az Úr Jézus Krisztus, az élő Isten egyszülött Fia. Örökkévaló Isten, aki az emberiség megváltása érdekében valóságos emberi testet öltött magára. A Szentlélek által fogantatott, és szűz Mária szülte. Emberként élt, a bűn valóságos kísértését megismerte, de bűntelen maradt. Tanítása, csodái, engedelmessége tanúsítják, hogy ő a megígért Messiás. Vállalta miattunk, értünk, helyettünk a bűnhődést és bűneinkért a kereszthalált. Megdicsőült testben támadt fel, és a menny dicsőségébe tért vissza. Az Atya jobbján ül, közbenjár és esedezik értünk, ajándékokat ad a gyülekezetnek, uralkodik minden teremtmény fölött. Hisszük, hogy újra eljön a gyülekezetért hatalommal és dicsőséggel, hogy megítélje a népeket.
 

2.3. A SZENTLÉLEK
 

Hisszük, hogy a Szentlélek isteni személy. Biztosítja a teremtettség rendjét, életet ad és éltet; ő vonzza az embereket és meggyőzi őket; újonnan szül, Krisztus testébe merít, megszentel, feltámaszt; erőt ad, vigasztal, tanít, vezet, esedezik értünk; Krisztust dicsőíti, megtermi bennünk a Lélek gyümölcsét, ajándékokat ad. Valljuk, hogy a Szentlélek különböző nevei az ő lényére és munkájára utalnak: Isten Lelke, Krisztus Lelke, örökkévaló Lélek, vigasztalás Lelke (Pártfogó), igazság Lelke, kegyelem Lelke, élet Lelke. Jelképei személyiségének és munkálkodásának egyes vonásait fejezik ki: tűz, szél, víz, pecsét, zálog (előleg), kenet (olaj) és galamb.
 

3. TEREMTETT SZELLEMI LÉNYEK

3.1. AZ ANGYALOK
 

Hisszük, hogy az angyalokat Isten teremtette szolgálatra. Szellemi lények, de testi formában is megjelenhetnek. Szüntelenül dicsőítik Istent. Isten akaratának engedelmes hírvivői és végrehajtói, az üdvösség tervét szolgálják. Az istenfélők védelmezői. Szentek, bölcsek, hatalmas erejűek, szelídek. A szent angyalok száma igen nagy, lényegesen nagyobb, mint a bukott, gonosz angyaloké. Imádásukat a Szentírás tiltja.
 

3.2. A SÁTÁN ÉS A BUKOTT ANGYALI LÉNYEK
 

Hisszük, hogy a Sátánt Isten angyalfejedelemnek teremtette. Ő azonban felfuvalkodott, és Isten ellenségévé vált. Az angyalok harmadrészét fellázította; tudatos, személyes szellemi hatalom, a bukott, gonosz angyalok vezére. Levettetett a mennyből, a földre hozta a lázadás szellemét. Bűnbe ejtette Évát és Ádámot. Folyton az igaz Isten ismerete ellen munkálkodik; gonosz célja érdekében a világosság angyalának tudja álcázni magát. Tudja, hogy osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban lesz, ezért igyekszik az embereket is magával rántani. Munkája igen kiterjedt, de Isten határt szabott működésének, és Krisztus örök érvényű győzelmet aratott felette a Golgotán.
 

4. A TEREMTÉS

4.1. A VILÁG TEREMTÉSE
 

Hisszük, hogy a világmindenséget Isten teremtette; „legyen” szavára a látható a láthatatlanból állt elő. Az Atya a Fiúval és a Szentlélekkel együtt munkálkodva végezte a teremtést. Ő teremtette a szellemi – szemmel nem látható – világot, továbbá a materiális világot, benne a földet és élővilágát, valamint az embert.
 

4.2. AZ EMBER TEREMTÉSE
 

Hisszük, hogy az embert Isten teremtette saját képmására és hasonlatosságára, férfivá és nővé. Megáldotta és hatalommal ruházta fel. Az ember tiszte, feladata és felelőssége, hogy uralkodjon a földön, népesítse be, gondoskodjon róla és óvja. Az ember szabad akarata azt jelenti, hogy önálló személyiség, lehetőséget, szabadságot kapott a gondolkodásra, ítéletalkotásra, döntésre és cselekvésre, és ezekért felelősséggel tartozik.
 

5. AZ EMBER BŰNE ÉS BUKÁSA
 

Hisszük, az embert Isten úgy és arra teremtette, hogy közösségben éljen vele. Ez a közösség ősszüleink engedetlensége miatt megszakadt, és az ember a bűn és a halál törvénye alá került. Ártatlansága elveszett, az isteni képmás eltorzult, és utódai már ezt a bűnre való hajlammal terhelt természetet öröklik. E hajlam megléte miatt minden ember vétkezik, önmagát megmenteni nem képes, megváltásra szorul.
 

6. A MEGVÁLTÁS
 

Hisszük, hogy Jézus Krisztus, a tökéletes isteni személy, az Atya akaratának engedelmeskedve valóságos emberré lett. Mindenben engedelmeskedett Istennek földi, testi formában is. Emberi, valós történelmi korban élt, beteljesedtek benne a Messiásra vonatkozó ószövetségi ígéretek. Betöltötte a szeretet törvényét. Isten az ő Fia megváltói munkája által gondoskodott a bűn és halál törvénye alóli szabadulás lehetőségéről, hogy helyreállhasson a bűnbánó, hívő ember Istennel való élő közössége. Jézus Krisztus földi szolgálatát elvégezte, a Golgotán keresztre feszítve szenvedett, átokká és bűnné (de nem bűnössé) lett, és valóságosan meghalt miattunk, értünk, helyettünk. Testi szenvedése és halála Istennek bemutatott engesztelő áldozat volt az ember bűneiért, azzal a céllal, hogy az embert megigazítsa, és teremtőjével megbékéltesse. Így a golgotai kereszten Isten terve vált valóra, és ereje nyilvánult meg. Hisszük, hogy Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt, legyőzte a Sátánt, a bűnt és a halált. A mennybe ment, és az Atya jobbján, a „kegyelem trónusán” ül. Ő az egyetlen igaz közbenjáró.
 

6.1. A KIENGESZTELÉS
 

Hisszük, hogy az ember bűnös volta miatt vált szükségessé a szent Isten kiengesztelése. Isten szent és igazságos, nem hagyhatja a bűnt büntetés nélkül. A bűn ugyan jogosan váltja ki haragját, de Isten a szeretet és a kegyelem Istene is. Jézus Krisztus engesztelő áldozatában együtt működik igazsága és kegyelme, haragja és szeretete, tehát Jézus Krisztusban megbékélt a világgal. Isten már a világ teremtése előtt gondoskodott engesztelő áldozatról. Erre szolgáltak az ószövetségi áldozatok, melyek a bűnt csak elfedezni tudták. A végső megoldást Jézus Krisztus hozta el, aki „tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett”. Az ő szenvedése és halála a mi bűneink büntetése volt. A kiengesztelés tehát befejezett tény: a golgotai kereszten „elvégeztetett”.
 

6.2. A MEGIGAZULÁS
 

Hisszük, hogy a megigazulás Istennek az a kegyelmi döntése, mely szerint Jézus Krisztus váltsághalála és megváltó műve alapján a megtérő bűnöst felmenti a bűnösség vádja és a bűneiért járó büntetés alól, kegyelmébe fogadja, és Krisztus igazságát neki tulajdonítva az Istennel való közösségét helyreállítja. Ez akkor történhet meg, ha a bűnös ember hittel elfogadja Krisztust megváltójául, és elismeri az ő kizárólagos üdvösségszerző érdemét.
 

6.3. AZ ÜDVÖSSÉG
 

Hisszük, hogy az üdvösség az Úr Jézus Krisztus befejezett váltságműve alapján, hit által, kegyelemből adatik az ember számára. Az üdvösség – az örök élet – az Istennel való életközösséget jelenti, melynek áldásai már itt, a földi lét alatt elkezdődnek és megtapasztalhatók, ám tökéletesen majd az örökkévalóságban teljesednek ki. A hívőknek az üdvösségben való megmaradásával kapcsolatban a Szentírás Isten megtartó hatalmát és a hívők engedelmességének fontosságát egyaránt hangsúlyozza.
 

6.4. A MEGTÉRÉS ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETÉS
 

Hisszük, hogy minden embernek szüksége van megtérésre és újjászületésre, hogy Isten gyermekévé legyen, és helyreálljon benne az új teremtés által az isteni képmás. Miután az ember a Szentlélek munkája által felismeri elveszett, bűnös állapotát, személyes felelőssége, hogy megbánva és megvallva bűneit, elforduljon addigi életmódjától, odaforduljon Istenhez, hittel elfogadja Jézust megváltójául és új, Istennek tetsző életet kezdjen. A megtérést az ember gondolkodásmódjának, értékrendjének és cselekedeteinek megváltozása bizonyítja. Isten az önkéntes döntés nyomán a bűnbocsánat békéjét és örömét ajándékozza a megtérőnek, aki az Ige és a Szentlélek együttes munkája által „felülről”, újonnan születik. Az újjászületés egy új, szellemi

valóság és állapot kezdete az ember életében. A megtérés és az újjászületés két különböző, de szorosan

összetartozó esemény.
 

6.5. A MEGSZENTELŐDÉS
 

Valljuk, hogy a „megszentelt” bibliai fogalom jelentése: elkülönített. A hívő ember helyzetét tekintve egyrészt elkülönített a világtól, bűntől, mert attól tartózkodik, másrészt Isten számára elkülönített személy, neki él, ezért szent. Hisszük, hogy a megszentelődés a Szentlélek munkája a hívőben, mely által Jézus Krisztus jelleme egyre jobban kiformálódik az életében. Ez tehát nem egyszeri, egyetlen meghatározott esemény, hanem folyamat, amely az újjászületéskor kezdődik, és a földi életpálya végéig tart. A gyakorlati életszentségre való törekvés, az Úrhoz méltó életvitel minden hívőnek feladata.
 

7. A BEMERÍTÉS
 

Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte. Miután ő maga is bemerítkezett, a bemerítés szolgálatát mindenkori tanítványaira bízta. A bemerítés az újjászületés és a Krisztus testébe való befogadás jelképe, a hívőben végbement életváltozás kifejezése, a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó cselekedete. A bemerítéssel az újjászületett ember vallást tesz arról, hogy szakított bűnös életmódjával, meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, és fel is támadt vele új életre. Csak az részesülhet benne, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei, aki Krisztusba vetett hitét nyíltan megvallja, és bemerítését önként kéri. A bemerítést – Jézus parancsa nyomán – az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe végezzük, a bemerítendő személy teljes vízbe merítésével.
 

8. AZ ÚRVACSORA
 

Hisszük, hogy az úrvacsorát az Úr Jézus Krisztus szerezte azzal a céllal, hogy szenvedésére és halálára emlékezzünk általa, ezt cselekedjük, amíg visszatér. Az úrvacsora jegyei – a kenyér és a bor – Krisztus megtört testét és kiontott vérét jelképezik. Az úrvacsorában megéljük, és időről időre megújítjuk Krisztussal, valamint testvéreinkkel való közösségünket, szövetségünket. Azok részesülhetnek benne, akik újjászülettek, hitük vallomására bemerítkeztek, önmagukat őszinte bűnbánattal megítélik, és hittel elfogadják Jézus bűnt eltörlő vérének érvényességét. Az úrvacsorával való élés az ember személyes felelőssége.

 

9. A SZENTLÉLEK MUNKÁJA

 

Hisszük, hogy a Szentlélek együttműködött az Atyával és a Fiúval a teremtésben és a megváltás művének véghezvitelében. Munkálkodott és megnyilatkozott a prófétákban, Jézus Krisztus személyében, tanításában és tetteiben, az apostolokban, és azóta is megnyilvánul a hívőkben, illetve azok közösségében, a gyülekezetben. Általános kitöltetéséről jövendöltek az Ószövetség prófétái. Kiáradása a Messiás személyéhez kapcsolódik: az Úrnak Lelke nyugszik rajta; ő (Krisztus) az, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel. A Szentlélek közösségben volt Jézussal emberi létének minden mozzanatában: fogantatásában, születésében, bemerítkezésében, pusztai megkísértetésében, tanításában és cselekedeteiben, keresztre feszítésében, feltámadásában.

Hisszük, hogy az újszövetségi gyülekezet korszakában a Szentlélek munkálkodik a világban, meggyőz, nyilvánvalóvá teszi a valóságot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. Ő az, aki a hívő embert újjászüli, megszenteli; tanítja, vezeti, tanácsolja, megfeddi, bátorítja, vigasztalja, esedezik érte, és elpecsételi a teljes megváltás napjára; képessé teszi arra, hogy az Úrral és a gyülekezettel valóságos közösségben legyen, megteremje a Lélek gyümölcsét. Ő az, aki ajándékokat ad. A Szentlélek által történik majd a feltámadás. A Szentlélek minden tevékenységében Krisztust dicsőíti, és őrá mutat.
 

9.1. A SZENTLÉLEK-KERESZTSÉG
 

Hisszük, hogy a Szentlélek-keresztség (Szentlélekbe merítés) megtörténtekor a Szentlélek lényével teljesen körülöleli a hívő embert, ugyanakkor teljesen betölti önmagával, és uralma alá vonja az előtte kitárulkozó ember szívét. Ez a tapasztalat mély, belső tartalommal bír, és külső jelekben is megnyilvánul. Új időszakot nyit meg a hívő ember életében, miként az újjászületés és bemerítkezés is. Az újjászületés és a Szentlélekbe merítés két, egymástól különböző esemény.

Hisszük, hogy a Szentlélek-keresztség által a hívő ember mennyei erőt és felkenetést kap a szolgáló életre, hogy Krisztus tanúja legyen. Hisszük, hogy a Lélekbe merítés feltétele a megtérés és újjászületés, a hit, a Lélek áldásának kérése és az engedelmesség. Szükséges továbbá a vágy, a Szentlélek iránti szomjúság, mely a hívő embert arra ösztönzi, hogy Jézushoz jöjjön, és igyék a Lélek élővizéből.

Hisszük, hogy a Szentlélek kitöltetését természetfeletti, de emberi érzékszervekkel is látható és hallható külső megnyilatkozások kísérik; alapvető jele a nyelveken szólás. További megnyilatkozásai lehetnek: vihar- és tűzjelenségek, Isten jelenlétének ujjongó magasztalása, prófétálás. A jelek az eseményhez hozzátartoznak, de nem azonosak magával az eseménnyel. Hisszük, hogy a Szentlélekkel való betöltekezés nem korlátozódik egyetlen eseményre, meg lehet és meg kell benne újulni; szükséges a Szentlélekkel újból és újból, folyamatosan beteljesedni.

Valljuk, hogy a Szentlélekbe merítés eseménye nem zárult le az apostolok korával, megnyilvánult az egyháztörténelem valamennyi ébredési korszakában, és ma is részesülhet benne minden újjászületett hívő ember. Az ilyenkor tapasztalható lelkiállapot hitből fakadó engedelmes átadás, a Lélek áldásának, Isten minden értelmet felülhaladó szeretetének megtapasztalása – nem önkívületi állapot.
 

9.2. A KARIZMÁK (KEGYELMI AJÁNDÉKOK)
 

Hisszük, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek megnyilvánulásai a karizmák (kegyelmi ajándékok), amelyek a gyülekezet szolgálatához szükséges mennyei erőt, hatalmat biztosítják. A Szentlélek ezeket a megnyilvánulásokat az ő bölcs elhatározása szerint ajándékozza azoknak a hívőknek, akik arra törekednek és buzgón kérik. A megajándékozott személy nem tulajdonosa az ajándékoknak; azokat arra kapja, hogy felelősséggel szolgáljon, használjon velük másoknak. Senki sem kapja meg az ajándékok összességét. Szükséges, hogy a tagok a Szentírás szabályai szerint szeretetben, a Lélek egységében, illendően, bölcsen és jó rendben szolgáljanak a nekik adott ajándékokkal.

Hisszük, hogy az ajándékok a gyülekezet hasznára adatnak, így például az ismeret ajándékai (bölcsesség beszéde, ismeret beszéde, a lelkek megkülönböztetése); a cselekvés ajándékai (hit, gyógyítások, isteni erők munkái); a beszéd ajándékai (prófétálás, nyelveken szólás, nyelveken szólás magyarázása).

 

Az ajándékok célja: a Krisztus-test építése, az egység munkálása, a keresztény érettség kiformálása. Az Úr szolgálattevőket is ajándékoz a gyülekezetnek: többek között apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat, hogy általuk felkészítse népét a szolgálatra. Ők viseltetnek a legnagyobb felelősséggel a Krisztus teste iránt.

 

9.3. A LÉLEK GYÜMÖLCSE
 

Hisszük, hogy ha a Szentlélek jelen van és uralkodik a hívő ember életében, végbemegy benne a megszentelődés folyamata, és – a Jézus Krisztussal való közösség eredményeképpen – szükségszerűen megtermi a Lélek gyümölcsét, kiformálja benne a krisztusi jellemet.
 

Hisszük, hogy az újjászületett ember nincs alávetve a test akaratának, azaz uralkodni tud fölötte, így a Lélek munkája által látható lesz életében a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Mindez az isteni természet jellemzője, melynek részesévé lettünk.
 

10. A GYÜLEKEZET
 

Hisszük, hogy az újszövetségi gyülekezet az újjászületett hívők közössége, akiket Isten azzal a céllal hívott ki a világból, hogy Jézus Krisztust Uruknak vallják szóval és szolgáló szeretettel, hirdessék és kövessék az ő üdvözítő akaratát.
 

Valljuk, hogy a gyülekezet Krisztus teste, élő, fejlődő szervezet (organizmus), melyet a Szentlélek éltet, és amelynek feje maga Jézus. A gyülekezet Isten temploma, épülete, mely élő kövekből épül, ennek alapja, sarokköve Jézus Krisztus. A gyülekezet Jézus Krisztus menyasszonya. Közte és Krisztus között a legmagasabb rendű egybeszerkesztő erő a szeretet.

Hisszük, hogy a gyülekezet feladata az evangélium hirdetése. A „só”, a „világosság” és a „hegyen épített város” képeiben jeleníti meg a Szentírás azt a szolgálatot, melyet a gyülekezetnek végeznie kell ezen a világon. A gyülekezet szolgálatának, tevékenységének rendje a Szentlélek vezetésével alakult ki az apostoli korban; ennek fő elemei az igehirdetés és tanítás, az imádkozás, az éneklés, dicséret, a prófétálás, a bemerítés és az úrvacsora, az önkéntes adakozás, a szeretetszolgálat és mindehhez szükséges a gyülekezeti fegyelem. A különböző szolgálattevők között összetartó kapocs a Szentlélek által jelen levő szeretet, a kölcsönös tiszteletadás és szolgálatkészség. Ahol ez a bibliai rend megvalósul, ott élet van, és Isten szerinti növekedés tapasztalható.
 

Hisszük, hogy a gyülekezet magában foglalja a hívők összességét, akik „megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében”.
 

11. A HÉT ELSŐ NAPJA, A VASÁRNAP
 

Hisszük, hogy Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy rendszeresen szükségünk van nyugalomra, pihenésre, felüdülésre, amikor a köznapi, fáradságos tevékenységtől tartózkodunk. Ezen a napon időnk javát az Ige tanulmányozására, imádságra, istentiszteleten való részvételre, a közösség gyakorlására, a testvéri szeretet ápolására szenteljük. Ezekre tekintettel, és az apostoli gyülekezet gyakorlatát követve, rendszerint a „hét első napján”, vasárnap gyülekezünk össze, hallgatjuk Isten szavát, s újra és újra ünnepeljük Jézus Krisztus feltámadását.
 

12. A HÁZASSÁG ÉS A CSALÁD
 

Hisszük, hogy a házasságot Isten szerezte, megáldotta, és célját meghatározta. A házasság egy férfi és egy nő Istentől rendelt, szövetségen alapuló természetes életközössége, amely egész életre szól, és a mindenkori polgári törvények szerint köttetett meg. Az a házasság szent, amely az Isten akarata szerinti életben valósul meg. Alapja a kölcsönös elfogadás és szeretet, melynek forrása Isten, lényege a házastársak Istenre tekintő, egymást minden körülmények között vállaló, egymáshoz hűséges, közös élete.

Hisszük, hogy a házasságban Isten áldása, ajándéka a gyermek. A szülők és a gyermekek együtt alkotják a családot. Az Isten által felállított rend gyakorlásától, a gyermekek gondos nevelésétől és engedelmességétől függ a család jó légköre és boldogsága. A család lelki-szellemi közösségének legmélyebb forrása a Krisztussal való közösség, melynek része a családi áhítat.
 

Valódi hívő nevelés színhelye lehet az olyan otthon, ahol ezzel folyamatosan élnek. Ha a hívők házassága megromlik, az bűn. A megoldás ekkor nem a válás, hanem a kibékülés: a kölcsönös bűnbánat, bocsánatkérés, megbocsátás és az egymáshoz igazodás.

 

13. VÉGSŐ DOLGOK

13.1. A HALÁL
 

Hisszük, hogy a halál a bűn következménye, amely minden emberre egyformán kihatott; az utolsó ellenség, melyet Isten eltöröl. Jézus Krisztus váltsághalála és feltámadása által megtörte a halál uralmát, és megnyitotta az élet kapuját minden ember számára. A halál a lélek, szellem eltávozása a testből, az a létállapot, miközben az ember átlép a látható világból a láthatatlanba. A megváltottak számára csupán kapu az örök életre vezető úton. Az Ige a testi halált alváshoz hasonlítja, a halál és a feltámadás közötti időszak

állapotát pedig várakozásnak, megnyugvásnak nevezi.
 

Hisszük, hogy a halál átmeneti állapot az örök élet vagy az örök kárhozat felé. Megtörténte után az ember sorsának változtatására már nincs lehetőség.
 

13.2. A FELTÁMADÁS
 

Hisszük a test feltámadását. Jézus Krisztus hozta el számunkra a feltámadás és az örök élet reménységét. Feltámadásunk biztosítéka az ő testben való feltámadásának ténye. Amikor az ember újjászületik, megbékél Istennel, akkor szelleme megelevenedik, új életre támad. Aki tehát Krisztusban van, élő hite által már ebben a földi létben „átment a halálból az életbe”. Örök üdvösségünk a test megváltásával, azaz annak feltámadásával és megdicsőülésével lesz teljes.
 

Hisszük az első és a második feltámadást. Az első feltámadásban azoknak lesz részük, akik Krisztusban hunytak el. Ezt követi a második feltámadás, melynek során minden halott életre kel.
 

13.3. JÉZUS KRISZTUS VISSZAJÖVETELE
 

Hisszük, hogy Jézus Krisztus visszajön hatalommal és dicsőséggel. Személyesen fog megjelenni a földön mindenki által látható és tapasztalható módon. Ez a nap közel van, a küszöbön áll, de pontos idejét nem tudjuk.
 

Hisszük, hogy Krisztus eljövetelekor megtörténik az első feltámadás. Ekkor a még a földön élő hívők elragadtatnak, testük romolhatatlanná, halhatatlanná változik. Viszont Isten haragja kitöltetik a földön maradtakra, mindazokra, akik elutasították az evangéliumot. Ezután következik a második feltámadás és az utolsó ítélet.
 

13.4. A MEGVÁLTOTTAK ÉS A GONOSZOK ÖRÖK SORSA
 

Hisszük, hogy azok, akik Krisztusban hunytak el, nem jutnak kárhozatra, de munkájukat, életüket és tetteiket megítéli az Úr, mint igaz bíró. Ezt követően Istennel örökké együtt lesznek, és az ő dicsőségében élnek. Ez a jutalom a menny, a paradicsom, az Atya háza, a szent város, a mennyei Jeruzsálem. Itt az Isten és a Bárány dicsősége ragyog; itt teljes ismeretben, megnyugvásban, örömben, szolgálatban és Krisztussal való közösségben lesz részünk. Halál nem lesz többé, és minden földi szenvedés véget ér.

Hisszük, hogy amilyen végtelen Isten a szeretetben, a kegyelemben és a megbocsátásban a hozzá megtérő ember iránt, olyan kemény az ő igazsága a kegyelmet elutasítók ítéletében. Az Istennel való együttlakozás jelenti az örök életet, az Istentől örökre eltaszítottság pedig a kárhoz tot. A pokol hely és állapot, ahol az eljátszott üdvösség és a bűntudat örökös gyötrelme van jelen. Ennek nevei: gyehenna, a külső sötétség, a kénes tó, a tűz tava, a második halál. Ide jutnak mindazok, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe. A Sátán és szövetségesei szintén elnyerik végső büntetésüket az örök tűzben.
 

13.5. ÚJ ÉG ÉS ÚJ FÖLD

 

Hisszük, hogy a világtörténelem lezárásaként Isten új eget és új földet teremt, ahol igazság és béke uralkodik. Krisztus átadja a királyi uralmat az örökkévaló Istennek, hogy ő legyen minden mindenekben.
 

Ámen.

A PÜNKÖSDI MOZGALOMRÓL

 

A MAGYAR PÜNKÖSDI EGYHÁZ MEGALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON

Magyarországon a pünkösdi mozgalom előfutárai az I. világháborúból hazatérő hadifoglyok és az Amerikából visszajött emigránsok voltak. Az I. világháborúban foglyul esett magyar katonák közül néhányan Szentlélekkel megáldott hívőkkel találkoztak fogságuk alatt. Így a mórichidai Sipos István is, aki bemerítkezett és Szentlélek-keresztséget nyert hívőként tért haza az orosz
hadifogságból 1918-ban. Sipos Istvánnak már a harctéren jó ismerőse volt a kispesti Sebestyén István, aki idehaza az Élő Isten gyülekezetének tagja volt, amíg Mihók Imrével nem találkozott.
Attól kezdve –1926 nyarától – az ő kispesti lakása a pünkösdiek gyülekező helyévé lett. 1919-ben megtért és Szentlélek kereszt- ségben részesült emberként érkezett haza az orosz hadifogságból
Horváth János viszneki lakos is.

Az Amerikába kivándorolt magyarok közül többen az amerikai pünkösdi ébredéssel is kapcsolatba kerültek, megtértek, és közülük egyesek már azért jöttek haza, hogy hirdessék a pünkösdi tanítást, a Szentlélek-keresztségről szóló jó hírt. Szalai József és neje a somogy megyei Darány községbe tért vissza 1921-ben, miután az Egyesült Államokban 1919-ben a pünkösdi közösség tagjai lettek. A hazatérő Szalai házaspárt sok rokon és ismerős meglátogatta. Beszélgetésük fő témája a Szentlelket adományozó Isten megtérésre hívó evangéliuma. Ezt mindig többen szerették volna hallani, így alakultak ki a rendszeres összejövetelek Darányban. Az istentiszteleteket nagy lelki megmozdulás és áldás követte. Az első bemerítés alkalmával 26-an részesültek hitvalló keresztségben. 1923-ban Darányban épült fel az első magyarországi pünkösdi imaház. A darányi gyülekezetet később a hazai úttörő pünkösdi prédikátorok szinte kivétel nélkül felkeresték és hosszabb-rövidebb ideig többször is munkálkodtak ott.

A szervezett pünkösdi misszió megindulását Magyarországon Mihók Imre Bakony környéki munkálkodása készítette elő. Mihók Imre bakonycsernyei származású volt, mint kivándorolt
magyar, Amerikában ő is kapcsolatba került a pünkösdiekkel. Megtérése után Detroitból jött haza feleségével együtt. 1926 tavaszán érkeztek meg Bakonycsernyére. Rokonaik és a baptista ismerősök körében beszélgettek a Szentlélek-keresztség szükségességéről, annak jeleiről és saját élményeikről. Az első összejöveteli alkalom 1926 húsvétjának második napján volt. Napok alatt elterjedt a környéken a híre Mihók Imre Isten különös erejével megáldott munkálkodásának. 1926-ban mindössze néhány hónapot töltött el Mihók testvér Magyarországon, de ezen rövid idő alatt sok helyen megfordult. Munkálkodásának eredmnyességét az is bizonyítja, hogy a magyar pünkösdi mozgalom későbbi vezető személyei közül többen az ő rajta keresztül nyert áldás segítségével lettek Isten alkalmas eszközei a pünkösdi üzenet hirdetésére. Az első pünkösdi gyülekezetek életét Isten különös módon megáldotta, egyre jobban gyarapodtak mind létszámban, mind csodálatos élmények megtapasztalásában. Alig történt meg, hogy a gyülekezet imádkozó köréből egy beteg ne egészségesen távozott volna. A pünkösdi hitelvek terjesztését Mihók Imre jelentős irodalmi tevékenységével szolgálta, traktátusai egymásután jelentek meg. Mihók Imréről kapott információ alapján kapcsolódott be a magyar pünkösdi munkába Rároha F. Dávid és felesége. A Rároha házaspár 1927. augusztus 28-án érkezett Amerikából Magyarországra. Rároháék nyomdát vásároltak és öthetente adták ki a magyar pünkösdi mozgalom első lapját az Apostoli Hitet. Gyülekezeteket látogattak és alapítottak, átvették a kispesti gyülekezet vezetését. Fő feladatuk lett a magyarországi pünkösdi gyülekezetek egyházi egységének megteremtése. Az első pünkösdi egyházszervezet neve: Magyarországi Istengyülekezetek.

A felekezet alakuló konferenciája 1928. február 5-9. között zajlott, Kispesten a Villany utca 6. szám alatti központi imateremben. A jegyzőkönyv megállapítása szerint az alapszabályokat összesen
nyolc gyülekezet fogadta el (Kispest, Cegléd, Bakonycsernye, Bakonytamási, Darány, Csetény, Öskü és a baranya megyei Somogy) és egy évre szólóan választották meg a tisztségviselőket. A
lezajlott választás eredményeképpen Rároha F. Dávid elnök lett. Az 1928-as alakuló konferencia után Rároháék már nem csupán eszmei irányítói, hanem demokratikusan megválasztott elöljárói is a magyar pünkösdi mozgalomnak.

Az évente rendezett konferenciákon újabb gyülekezetek csatlakoztak a szövetséghez, így 1929-ben 15, 1930-ban 20, az V. Konferencián 1932-ben, amikor a szövetség nevét „Isten Gyülekezetei
Szövetsége Magyarországon”-ra változtatták, már 70 gyülekezetet foglalt magában az egyházi szervezet. 1932-től kezdődően hosszú évekig Siroky István, Tomi József, Fábián József voltak a
vezetői a magyarországi pünkösdi mozgalomnak.

Már a harmincas években szociális intézményei voltak a pünkösdi közösségnek, ahol gondoskodtak az idősekről és az árvákról. Ezeket a szocializmus ideje alatt fel kellett „ajánlani” az államnak.

1939. december 2-án adták ki a magyar királyi belügyminiszter 363.500/1939. VII.a. számú rendeletét „A honvédelem érdekeit veszélyeztető szekták működésének megszüntetése” tárgyában.
Több más kisegyházzal együtt a pünkösdi gyülekezetek istentiszteleteit is betiltották. Ettől kezdve a II. világháború végéig az Evangélikus, a Baptista és a Metodista Egyházak védelme alatt működtek a pünkösdi gyülekezetek. Ennek az időszaknak a következményeként a háború után több felekezetben működtek tovább a pünkösdi gyülekezetek (Evangéliumi Pünkösdi Egyház,
Evangéliumi Keresztyén Gyülekezetek, Őskeresztény Felekezet). 1962-ben az Evangéliumi Pünkösdi Egyház és az Evangéliumi Keresztyének nevű pünkösdi felekezetek egyesüléséből jött
létre az Evangéliumi Pünkösdi Közösség. Az Őskeresztyén Felekezet önálló egyházként működött tovább.

Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség 1967-től a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetében képezte lelkészeit, illetve 1991-től az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Bibliai Főiskoláján.
Napjainkban Pünkösdi Teológiai Főiskola néven, akkreditált felsőfokú intézményként működik ez az iskola. 1985 nyarától Dunaharasztiban, később pedig Budapesten a Cserkesz utcában is
rehabilitációs intézetet működtet a pünkösdi egyház. Kadarkúton 1987. október 31-én nyitotta meg a közösség szeretetotthonát idősek gondozására. A rendszerváltozás adta lehetőséget felhasználva az elsők között nyitottak általános iskolákat az Evangéliumi Pünkösdi Közösség gyülekezetei. 1995-ben megalakul az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége, amelynek alapító tagjai a pünkösdiek. Az egyház nevet változtatva 2011-től Magyar Pünkösdi Egyház néven folytatja tevékenységét. A Magyar Pünkösdi Egyház a Parlament által elismert bevett egyház. A 2011-es
népszámlálás adatai szerint azon kevés egyházak közé tartozik, amely tagjainak létszáma tíz év alatt nem csökkent, sőt 15%-al nőtt. Jellemző még az egyház gyülekezeteire, hogy istentiszteleteiken sok fiatal is jelen van és aktívan részt vesz az egyházi szolgálatokban.

A Magyar Pünkösdi Egyház napjainkban számos egyházi fenntartású iskolát működtet országszerte, intézményein keresztül több tízezer ember napi szociális ellátásban részesül. A Kongói
Demokratikus Köztársaságban iskolát épített, kórházak, lepratelepek és árvák otthonai több mint ezer lakójának élelmiszer és gyógyszer ellátását biztosítja a magyarországi pünkösdi külmisszió. Itthon a romák között szolgáló egyházak között az egyik legaktívabb munkát a pünkösdi egyház végzi Országos Cigánymissziója révén erős ökumenikus együttműködéssel. Az egyház a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának is tagja, kifejezve ezzel ökumenikus elkötelezettségét, hiszen Jézus azért imádkozott, hogy az övéi egyek legyenek.



PÜNKÖSDI EGYHÁZ A NAGYVILÁGBAN

A Magyar Pünkösdi Egyház a – világméretben mintegy 500 millió tagot számláló – pünkösdi- karizmatikus mozgalomhoz tartozik. Teológiailag a metodizmus és a XIX. századi ébredési- szentségi mozgalmak hatása voltak a legjelentősebbek a pünkösdi mozgalom kialakulásában. 1900- ban az Egyesült Államokban egy fiatal metodista lelkész, Charles F. Parham különös figyelemmel olvasta az Apostolok Cselekedeteit és a páli leveleket. Amikor összehasonlította saját szolgálatát az apostolokéval, megdöbbenten kérdezte önmagától: „Hol vannak a csodák, a gyógyítások?” Megállapította, hogy az őskeresztények életének valami titka volt, amit sem ő, sem egyháza nem ismer. E titok felkutatására bibliaiskolát nyitott önként jelentkezők számára a Kansas állambeli Topekában. Parham ismerte az ébredési mozgalmak második áldását, a „megszentelődést”, melynek lényege mindig a Szentlélekkel való találkozás volt. Éppen ezért e találkozás központi eseménye, a Szentlélek-keresztség félreérthetetlen bizonyítéka után kutatott.

A hallgatók az Apostolok Cselekedeteit tanulmányozták, és egymástól függetlenül felismerték, hogy a Szentlélek-keresztség keresett bizonyítéka a nyelveken szólás. Felfedezték, hogy a
Szentlélekkel való beteljesedés öt bibliai esetének leírása közül hárommal közvetlenül, kettőnél pedig közvetve bizonyítható. Elhatározták, hogy másnap reggeltől estig imádkozni fognak a Lélek kiáradásáért. A következő napon így cselekedtek, és este egy Agnes N. Ozman nevű lány arra kérte Parhamet, hogy kézrátétellel imádkozzon érte. Parham engedett a kérésnek, és a lány elkezdett folyékonyan beszélni nyelveken, amit nem értettek. Ez 1900 szilveszterének estéjén történt. Néhány napon belül többen nyertek Szentlélek-keresztséget.

Parham tanítványa W. J. Seymour, színes bőrű lelkész, Los Angelesben a Szentlélek kitöltetéséről beszélt egy kis templomban, s szolgálata után egy asszony saját házába hívta meg prédikálni. Itt
három nap múlva, 1906. április 9-én a hallgatók az igehirdetés alatt megteltek Szentlélekkel, nyelveken imádkoztak és énekeltek. Hamarosan egy épületet vásároltak istentiszteleti alkalmaik
megtartására. Az Azusa Street 312. szám alatti épület lett a pünkösdi mozgalom leghíresebb helye. Az ébredés több mint három éve alatt nagyon sokan részesedtek itt a Szentlélek kiáradásának
kegyelmében. Amerikán kívül, egymástól függetlenül, több más helyen is fellángolt a pünkösdi tűz a világon. Átélték a Szentlélek általi megújulást az örmény presbiteriánus egyházban és Indiában is. Chilében a metodista egyházon belül indult pünkösdi ébredés W. C. Hoever lelkész közreműködésével. Európában, a skandináv országokban erőteljes pünkösdi mozgalom indult,
amely hatással volt a kontinens nyugati részére is.

A XX. század hatvanas éveiben pünkösdi megújulás indult a katolikus, a presbiteriánus, az anglikán és az evangélikus egyházakban is. Ezekkel a megújulási csoportokkal jó kapcsolatot ápoltak a
pünkösdi felekezetek. Ezek a kapcsolatok jó alapjai lettek a pünkösdiek ökumenikus együttmunkálkodásának más keresztény egyházakkal. A század utolsó évtizedeiben elindult egy újabb karizmatikus ébredés, amely független a népegyházi megújulástól, de a pünkösdi felekezetektől is. Az új évezredben egyre erősebb az igény és a készség az együttműködésre a Szentlélek megújító munkáját képviselő népegyházi, pünkösdi és karizmatikus közösségek között.

Ámen.